A burunduk a fészkét gyökerek vagy kövek közé építi. Pofazacskóiban hordja arréb a kiásott földet, vackától távolabbra, hogy a bejáratot elrejtse. Hogy ne taposson ki ösvényt, ami leleplezné titkát, elõre-hátra ugrabugrálva jár ki-be. Ha ragadozó hatol be életterébe, a burunduk éles "csip-csip" kiáltásokat hallatva szalad be fészkéba. Ám egyes üldözõivel szemben nem ad menedéket az otthon. A menyét vagy a csörgõkígyó minden nehézség nélkül követi a járatokba. A csíkosmókus gabonamagvakat, mogyoróféléket, bogyókat és zsenge növényeket fogyaszt. El-elkap egy-egy szöcskét vagy más rovart is. Tetemes károkat okmozhat a termésben, ezért szorgalmasan vadásszák. A földi vackában tartózkodik egész télen, tavasszal hóolvadás idején jön csak elõ. A párzáskor a bagolyéra emlékeztetõ hangon rikkantgat, s a nõstény kegyeiért ádáz harc tör ki a hímek között. Vackában raktárhelyet alakít ki, ahová begyûjtheti télire az enni valót. 8 kilónyi tartalékot is találtak már burundukfészekben! Nem alszik valódi téli álmot: nem szünetelteti a táplálkozást ebben az évszakban sem. Május-júniusban a nõsténynek - 30 napos vemhesség után - születnek meg kicsinyei. Számuk 2-8. A délebbi területeken lakó burundukok akár két almot is felnevelnek. A kölyköknek hamar el kell sajátítaniuk a túlélés minden csínyját-bínját az ellenségektõl zsúfolt világban.